Inuyashával, Sangóval, Mirokuval és Shippouval mentünk az átjáró felé, mert hoznom kell tiszta ruhát, és pár gyógyszert is...de... az egyik pillanatban Inuyasha megállt, majd közölte, hogy érzi Naraku szagát. Mindannyian összenéztünk, de nem lepődtünk meg, hiszen tudtuk, hogy előbb-utóbb ismét felbukkan.
Nem is vártunk sokat, mikor Menomaru ismét megjelent a nagy semmiből. Shippou azonnal a hajam alá bújt, mondván, hogy itt a vérszomjas polip! Egy pillanatra én is megijedtem. Inuyasha rögtön nekiesett. Miroku segíteni akart volna neki, de ekkor megjelentek a mérges darazsak, így nem tudta használni a légörvényt.
Mi a...? Látok valamit a távolban, ami... 0.O Se-Sesshoumaru! Vajon ő mit keres itt?
Inuyasha ránkparancsolt, hogy rejtőzzünk el a kút mögött Shippouval, így is történt. Sesshoumaru egyből Inuyashának esett. Menomaru Miroku ellen harcolt tovább.
Ékkőszilánkot érzek a közelben... egyet, ami...
* Kohaku!!!
Ekkor megláttam, amint Sango öccse rátámadt hátulról... Ez egyre rosszabb lesz, és hirtelen azt se tudom, merre lőjjem ki a szent nyílvesszőm...
* Minek is fáradoznál vele?
Kikyou?
Na igen... márcsak ő hiányzott... Egy nyílvesszőt tartott felém. Inuyasha, amint meglátta segíteni akart, de nem tudott, mert miután Sesshoumaru elment azzal, hogy neki nincs erre az ostoba csatára ideje, rögtön Menomaru foglalta le. Miroku még mindig a darazsakkal harcolt, akik egyre többen és többen voltak. Sangot pedig nem kímélte az öccse, és egyre nagyobb csapásokat mért a lányra. Nem tudtam mit tenni. Ott álltam Kikyouval szemben, tehetetlenül. Majd... egyszercsak kilőtte rám a nyilát. Azzal a lendülettel beleestem a kútba, és azóta is sajog a fejem. Nem tudom, hogy hogy vannak a többiek, semmit nem tudok róluk, ugyanis ismét nem tudok visszamenni. Kikyou megint megátkozta a kutat, és elzárta az átjárót! Pedig nekem vissza kell jutnom! Tudom, hogy veszélyben vannak a többiek, és segítenem kell rajtuk! Csak... azt nem tudom, hogy hogyan... Nem tudtam mit tenni... Cserben hagytam őket! Sango, Miroku, Shippou.. Inuyasha!
Itt ülök a szobámban. Az ágyon. És úgy érzem, hogy a sírás kezd belőlem kitörni. Aggódom Inuyasha miatt! Félek... félek, hogy valami súlyosabb baja lett, vagy a többieknek!
* Kagome, kicsim! Kész a fürdőd!
Anya szólt.. jobb is, ha most megyek lefürödni. Mert erőtlennek érzem magam, és mostmár végképp tehetetlennek....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.