Kezdem úgy érezni, hogy ez reménytelen. Akárhányszor vissza próbáltam jutni, mindig egy akadályba ütköztem, ami visszavert. Ráadásul Sota is egyfolytában engem nyaggat, hogy kísérjem el ide, meg oda, és vegyek neki egy videojátékot.
Nagyapa ismét megkért, hogy segítsek a kertben, amíg ő elmegy vásárolni, mivel anya dolgozik. Gondoltam hamar végzek vele, hiszen a virágok locsolásában nincsen semmi bonyolult... egy valamit kivéve... A kannát még valamelyik nap kölcsön adta az egyik szomszédnak, mert az elvesztette. Bár, hogy egy kannát hogyan lehet elveszíteni, azt nem tudom. Még ezen a napon nagypapa látott egy hírdetést az újságban, akciós áron egy tökéletes kerti öntöző berendezést, mindenfélével felszerelve. Meg kell hagyni, elég jól néz ki. Csak akadt egy kis gondom, ugyanis nagyapa elfelejtett szólni a legújabb multifunkcionális, hiper-szuper locsolócsövéről, ami teljesen eltér az eddig megszokott egyszerű kis mezei slagoktól, ugyanis ebbe százszor annyi a nyomás, ha teljesen kinyitjuk a vizet... Véletlen megnyomtam rajta egy gombot, ami megtízszerezte a kijövő vízmennyiséget, így a levegőbe repített, természetesen a slag fejét fognom kellett, mert ha elengedtem volna, akkor most Amerikába lennék. Nagyon szépen nézhettem ki, amint a levegőbe repülők egy "élő" szörnyeteggel. Nem elég, hogy tiszta víz lettem, és olyan vagyok, mint aki részt vett egy tenger átúszáson! Nem, mindez nem elég! Még azt a tudatot is elkell viselnem, hogy a környékünkön lévő összes szomszéd meglátta a bugyimat!!! -.-" A végén hiába kiabáltam, hogy zárja el valaki azt a csapot végre, mert mintha meg se hallották volna..talán azért, mert ha nagyon akartam volna, akkor a csillagokat is lehozhattam volna? Lehet! Áh, most biztos azt kérdezitek, hogy hogyan jutottam le. Nem volt egyszerű. Nagyapára várhattam volna, mert ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy csak ide megy a sarki közértbe, még mindig nem jött vissza. Sota a hangos zenétől teljesen süket. Anya meg még mindig dolgozik. Akkor mégis ki volt, aki segített? A suli legmenőbb sráca, Hojo. Aki csak úgy, "véletlen" erre sétált... Remek, és ő is meglátta a bugyimat!! -.-" Ezt fogom hallgatni jövőre: "Nézzétek, ott jön a bugyis lány!" Nem épp egy ilyen becenévre vágytam. Ah. A ruháim még mindig vizesek...
* Nővérkém! Ugye majd engem is megtanítasz így repülni???? *.*
MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?? Sota! Te láttál, és nem segítettél volna????
Hát ez egyre jobb... Sota az egészet látta, és jól szórakozott rajtam. Azt mondta, hogy olyan vicces voltam, hogy a nevetéstől nem tudott a játékra figyelni. Hát ennek igazán örülök! -.-" Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, igyekszem minél hamarabb elfelejteni, mert még sose kerültem ilyen helyzetbe. Nah nem baj, majd legközelebb jobban figyelek. Egyenlőre úgyis azon kell agyalnom, hogyan jussak vissza, mert még mindig egészen biztos vagyok abban, hogy nagy szükség van rám! Még mindig aggódom Inuyasháék miatt. A tegnapi találkozás nem volt valami kíméletes az ellenségeinkkel...

Ezek mellett viszont történik valami jó is. Többen látogattok el, és olvassátok mindennapjainkat, és ez nagyon jól esik ^^ Köszönöm mindenkinek! Természetesen annak mégjobban örülnék, ha kommentek is érkeznének, és mostanság nagyon jól esne egy-két bátorító szó tőletek! Mert nincs itt senki, akire számíthatnék.. nagypapa az ezer éves történeteivel, melyeken néha nagyon jókat alszom. Sota csak a számítógépekről tud beszélni, megállás nélkül. Anya.. nos, mint tudjátok nagyon sokat dolgozik, és mire hazaér már elég fáradt, és én nem akarom mégjobban kimeríteni.
Nah, most megyek is...nagyapa még a takarítást is rám sózta a raktárban -.-" Pedig ez tényleg az ő feladata lenne! Nah, legyetek jók, és minden jót!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.