Thessa 2008.08.20. 20:53

Inuyasha életveszélyben

 

Mára már Sango és Miroku igencsak sokat javult, hála Kaede anyó gyógyfőzeteinek. Viszont még mindig nem találkoztunk Inuyashával, így a mai napon gondoltuk, hogy megkeressük Shippouval...
Abban az erdőben találtunk rá, azon a szép, tiszta helyen, ahol mindig Kikyouval volt. Ott ült a sírja mellett, és... sírt. Legalábbis látszott az arcán a szomorúság, és a fájdalom. És ez az egész nekem is nagyon fájt. Kaede anyó mondta, hogy ne menjek, mert tud vigyázni magára, és ilyenkor jobb, ha egyedül van..de... látni akartam. Nah persze, nem tudom mit reméltem volna, hogy majd a nyakamba ugrik.. ahh  :( Nem. Ki kell vernem a fejemből egyszer és mindenkorra, mert én is ugyanannyira szenvedek, csak ő azt hiszi, hogy nekem kőből van a szívem...    -.-
Amikor nagyon belemerültem a gondolataimba, akkor hirtelen Shippou szólt, hogy Inuyasha nincs már itt... Fogalmam nem volt, hová mehetett. Shippou azt mondta, hogy menjek vissza a faluba. Hallgattam rá. Kivételesen. De mielőtt a faluba értem volna, fura zajt hallottam, és azt hittem, hogy Shippouval történt valami, aki Inuyasha nyomába eredt, de nem... Inuyasha elment Sesshoumaruhoz, legalábbis Shippou így hallotta a történteket.. :

- Bátyám!
- No lám-lám. Ki jött el hozzám! Drága kisöcsém, Inuyasha!
- Tudom mire képes a Tensaiga, és…
- Miért érzem azt, hogy készülsz valamire? De ismét meggondolatlanul, besétáltál a barlangomba, pedig nem hívtalak.
- Támaszd fel Kikyout!
- Inuyasha, Inuyasha… Egy halandó miatt képes voltál a legnagyobb ellenségedhez is eljönni, csak azért, hogy ilyen badarságot kérj?
- Nem te vagy a legnagyobb ellenségem, hanem az a szemét Naraku!
- Még él?
- Él és virul, hála neked!
- Nekem? Te nem tudtad legyőzni, ahogyan most engem sem fogsz! Csak nem hitted, hogy harc nélkül elengedlek!
- Békével jöttem, de te akartad… Mi a…
- Hm. Nincs kit védened, és a Tessaiga nem változik hatalmas agyarrá… Mikor is használtad utoljára? Amikor az a semmirekellő is itt volt, kinek helye egy másik világ!
- Akkor puszta kézzel öllek meg!
- Inuyasha, Inuyasha! Elfelejtetted, hogy kivel is állsz szemben?
- Te meg arról feledkeztél meg, hogy démoni erőm határtalan!
- Hogy? Inuyasha átváltozik, annál jobb… legalább nem kell bemocskolnom a kezem a korcs vérével, hiszen magát fogja elpusztítani. – gondolta magában Sesshoumaru.
- Itt vér fog folyni, gyere Rin!
- Jaken mester, hová megyünk?
- El innen, a lehető legmesszebb, egy biztonságos helyre!
- És Sesshoumaru uram?
- Ne izgulj, túléli.
- Igen mester!
- Gyerünk, Inuyasha, állj fel! Mire vársz még? Vagy talán azok nélkül a semmirekellő halandók nélkül senki vagy?
- Ne… mondj… ilyet!
- Nézz magadra! Semmi erőd nincsen! Kikyou az életét adta érted, egy ilyen korcs miatt, Kagome pedig magadra hagyott téged, és neki volt igaza!
- Ka-Kagome…
- Na, mi van, Inuyasha? Nem veszed észre, hogy túl gyenge vagy, még így is, démonként!
- Nem hagyom, hogy így beszélj róla!
- Hogy-hogy talpra állt? De hisz, ez teljességgel lehetetlen!
- Most meghalsz! Mondj búcsút a szeretteidtől, és csatlósaidtól!
- Még mindig ugyanaz a szöveg?
- Tessaiga!
- Mégis, hogyan lehetséges ez?
- Lehet, hogy… egyetlen emberi lény sincs itt, kit védenem kéne… de Kagome, a szívemben van, kiért életem adnám!
- Milyen szánalmas vagy öcsikém! Most, hogy Kikyou meghalt, inkább ahhoz a halandóhoz futsz?
- Kagomét, hagyd ki ebből!
- Annak ellenére véded őt, hogy elhagyott?
- Tévedsz! Én hagytam el őt, közbe mindvégig szerettem!
Sesshoumaru csodálkozva állt öccsével szemben, és egy pillanatra ledermedt ezen szavak hallatán, ahogyan Inuyasha is meglepődve nézett maga elé.
- Nocsak. Nem azért jöttél, hogy feltámaszd Kikyout a segítségemmel?
- Eredeti tervem valóban ez volt! De a mostani célom, hogy végezzek veled! Búcsúzz el az életedtől!
Inuyasha egy hatalmas támadást mért bátyjára a Tessaigával, de a Tensaiga kivédte a támadást.
- Az az átkozott kardod!
- Ismét megmentett…
- Akkor add fel!
- Soha! Mérges karmok támadása!
- A fene… méreg… nem kapok… levegőt…
- Fordult a kocka, máskor így gondold meg, hogy hová mész mielőtt cselekszel!
- Átkozott!
- Viszlát a pokolban, Inuyasha!
Sesshoumaru magára hagyta öccsét, aki a földön fekve már-már alig lélegzett, és épphogycsak volt benne valamennyi élet.
Shippou azt mondta, hogy menjek vissza a faluba, ő megnézi Inuyashát.. Így is tettem. Kivételesen. De félúton furcsa zajt hallottam, és visszafordultam. Shippou Inuyasha mellett zokogott, és azt mondta, hogy halott! A könnyek összegyűltek szememben, de tudtam, hogy nem halhat meg! Nem! Ő erős, és túl fogja élni! Ugye?!! Elvittük Kaede anyóhoz a kunyhóba. Miroku és Sango már jobban voltak, és nagyon aggódtak Inuyasha miatt. Én is. Ott voltam végig mellette. Egész este, és még most is ott lennék, ha nem küldtek volna el pihenni. Azt mondták kimerült vagyok. Igen... igazuk van. De.. a gondolatok a fejemben... Nem szabad többé Inuyashával találkoznom, ha tényleg el akarom felejteni... de egyenlőre erre képtelen vagyok! Látnom kell!...  :'( Annyira a szívemhez nőtt, minden hülyeségével, és ostobaságával együtt...én..én nem élném túl, ha most el kéne veszítenem!
Érted, Inuyasha!! Nem halhatsz meg! Még nem!!!
* Szegény Kagome. Könnyes szemekkel a párnái közé vetette magát... Ez az ostoba Inuyasha... Mindig szomorúságot okoz neki, de.. most én is szomorú vagyok! Nem akarom, hogy meghaljon!!! Jó éjt, megyek is vissza hozzá! : Shippo

A bejegyzés trackback címe:

https://kyra.blog.hu/api/trackback/id/tr6625081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.