Thessa 2009.03.08. 17:30

Egyszer, volt

Közel 50 évvel ezelőtt, történt valami, amiről hallgatnak, amit homály fed, ami többeknek is kényes téma...
Kikyou megmente a súlyos égési sérüléseket szenvedett Onigumót a halálból, aki ezért hálás is volt a lánynak. A papnő mindig, szinte minden nap kiment hozzá meglátogatni, és gyógynövényekkel kezelte a szerencsétlen férfi sebeit...

---

Egy napon, Kikyou ismét kiment hozzá a messzi barlangba, ahol a férfi már várta. Dicsekedve mutatta, hogy lábra tud állni, és így esélyt látott arra, hogy ismét egészséges legyen, mint a belesete előtt. Kikyou ugyan tudta, hogy képtelen lesz majd szembenézni a torz arcával, melyet a lángok tettek örökre csúffá, de ezt nem mondta meg neki. Nem akart fájdalmat okozni, így együtt örült Onigumóval.
Leült mellé. Elmesélte, hogy mi van a faluban, hogy mennek a dolgok, eközben a sebeit ápolta a gyógyfüvekkel. Tulajdonképpen egy teljesen megszokott napnak indult, mint bármelyik másik, egy valamit leszámítva...
Onigumo egyre jobban áradozott elképzeléseiről, és azokról a tervekről, amit szeretne megvalósítani, de elszólta magát. Ugyanis megemlítette, hogy mindezt a hihetetlen erejű papnővel képzeli el... Azt várta, hogy ő lehessen a jövendőbelije. De, amikor elmondta ezeket, azt hitte, hogy a lány meglesz illetődve, soha többé nem fogja meglátogatni, és többé hallani sem akar majd róla...
Kikyou ezeknél a szavaknál épp a barlang másik falánál volt. Rongyot tisztított a friss vízben. Onigumo látta, hogy a lány csak mos és mos, nem reagál. Lesütötte szemét, és legszívesebben visszapörgette volna az eseményeket, ám abban a pillanatban, ahogy ezt gondolta... Kikyou felállt, odament hozzá. Szemtől szembe álltak egymással. Mélyen egymás szemébe néztek. Kikyou látta, a sebek ellenére, hogy milyen jószívű és jóképű férfival áll szembe. Onigumo nem tudta mire vélni a dolgot, és a papnő tiszta tekintetétől megijedt. A lehető legjobban elfordította a fejét, lehajtotta, a szemeit hirtelen becsukta, majd amikor úgy érezte, hogy biztonságban van, a földet enyhén bámulni kezdte. Ekkor Kikyou megfogta a férfi kezét és összekulcsolta a sajátjával: - Én mindig itt leszek, melletted, hogy gondoskodhassak rólad!
Onigumo némi habozás után megszólalt: - Nem kérhetek ilyet, hiszen egy papnő hozzám túl nemes lélek!
Ismét mélyen egymás szemébe néztek. Mindkettőjükben ott volt a tiszta érzelem, a vágy...
Onigumo gondolta, itt a megfelelő pillanat...
Megcsókolta a tiszta papnőt.

---

Erről a csókról senki nem beszél, olyan, mintha meg sem történt volna, annál is inkább, mert csak ők ketten tudják, hogy pontosan mi is volt abban a barlangban azon a napon...

A bejegyzés trackback címe:

https://kyra.blog.hu/api/trackback/id/tr4989590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.