A Mermaid Never Smiles
(Egy sellő sohasem mosolyog)

 Minden a tengerparton kezdődik. Egy fiú fehér polóban, hosszú nadrágban, bakancsban, és egy Japánt ábrázoló térképpel sétál végig a parton, míg a napozó nők szinte undorodnak a fiútól, ugyanis tiszta kosz, és mocsok.. A fiú mit sem törődve ezekkel a megjegyzésekkel, megkérdez egy rakodó eladót, hogy merre található a Nosuri fok? A férfi azt feleli, hogy oda nem vezet semmilyen út, hegyek veszik körül az egész térségét, és egy árva lélek sem lakik arra fele. Az ismeretlen fiúnak pedig az a célja, hogy eljusson arra a helyre, ahová még csónak sem megy. A férfi, és feltehetőleg a felesége, aki mellette áll, megkérdezik, hogy mi dolga van azon a vidéken. Erre csak azt a választ kapják, hogy: "Keresek valamit!.. Egy sellőt!" Ezt követően a fiú tovább sétál...
Így kezdődik a manga első része, vagy fejezete, amelyet most ismertetni fogok, de egyéb érdekességet is találsz, ha legörgetsz egy kicsit. :) Nos tehát, az első fejezet:
A következő jelenetek egy kis kunyhóban játszódnak, ahol egy öregasszony, és egy fiatal nő beszélget. Az idős asszony megjegyzi, hogy csodálatos nővé érett a lány, akinek a neve: Mana. A lány egy cseppet ingerült lesz, ugyanis az idős nő majdnem minden áldott nap elismétli ezeket a szavakat. Amikor Mana 15 éves lesz, az idős asszony bejelenti a többi öregasszonynak, akik ugyanebben a faluban élnek, hogy újabb emberáldozatra lesz szükség, ezúttal pedig Ayut fogják feláldozni, mert ő élt közülük a legtovább. Egyik éjjelen Ayunak nem maradt választása, csak annyit tehet, hogy besétál a vízbe, ahol egyből sellővé változik, ez pedig azt jelenti, hogy meg kell egyék a húsát. Az öregasszony, akinél Mana lakik, csak annyit mond a fiatal lánynak, hogy "egy különös halat fogtunk a mai nap!" Miután Mana megette a "ritka halat", az öregasszony egyből elújságolta a többieknek, akik csodálkoznak, és kíváncsiskodva kérdezik, hogy ugyanolyan egészséges maradt-e, mint azelőtt, erre pedig azt a választ kapják, hogy igen.
Pár nap elteltével egy fiú jelenik meg az erdőben, aki ugyanaz a fiatalember, aki pár napja a kikötőben kérdezősködött a Nosuri fokról. Mondanom sem kell, hogy az idős asszonyok nem fogadják nagy szeretettel... megölik, ezután az Elveszett Lelkek Gödrébe hajítják a fiú testét, majd otthagyják. Nem sokkal később a fiú felébred, és az a legnagyobb problémája, hogy kilyukasztották az egyetlen polóját... majd egy sellő farkára lesz figyelmes a medencében, pontosabban az Elveszett Lelkek Gödrének mélyén.
Mindeközben az idős asszony örömmel jelenti be Manának, hogy kimehet a kunyhóból, aki ennek nagyon megörült, de ebben a pillanatban az ismeretlen fiú tobban be, vállán a sellő farkával. Mindenki nagyon elcsodálkozik, hogy életben van. Az idegen fiú kíváncsiskodik, és mindent meg akar tudni a sellőről, de erre nem kerül sor, ugyanis mindenki megtámadja. A fiú a túszaként tekint a fiatal Manára, és elragadja magával, miután sikerül kiszabadulnia az vén asszonyok karmai közül.. Ahogy az erdő sűrűjében biztonságos helyre érkeznek, a fiú rémülten veszi észre, hogy a lány lábai meg vannak kötve, és Mana csak annyit mond, hogy ez mindig így volt, amióta itt él.. A fiúnak mi se kellett több, egyre jobban érdekli mindaz, ami itt folyik. Elsősorban segít Manát kiszabadítani, és ápolja az arcán lévő sérülést, melyet most szerzett. Letelepedtek az egyik sziklára, és beszélgetni kezdtek. Mana megkérdezte, hogy minek keres ennyire megszállottan egy sellőt, mire a fiú elmesélte történetét. A fiú ugyanis halászként dolgozott annak idején, és az egyik napon egy különös húsból ettek, melyről azt mondták, hogy egy sellő húsa, és aki eszik ebből, az örök időkön át halhatatlan marad. A fiatal halászok gondolták, ez csak mese, és megették a húst. Miután megették napokkal később egymás után haltak meg azok, akik ettek belőle, kivéve az ismeretlen fiút, aki azóta megházasodott, elfelejtette, hogy mit is evett annak idején..de egyik napon a felesége azt mondta neki, hogy fél tőle, mert nem látja rajta az öregedés jeleit. A fiú, kinek neve Yuta, ellátogat egy idős asszonyhoz, aki elmondja neki, hogyha talál egy sellőt, akkor az talán segíthet rajta. Így történt, hogy Yutában felcsillant a remény, hogy nem marad örökre halhatatlan.. Mialatt az élettörténetét mesélte a lány, Mana becsukta a szemét, és úgy tett, mint, aki alszik, de eközben arra gondolt, hogy meg akarták ölni azok, akik között eddig élt.
A fiataloknak nem sok idejük maradt a pihenésre, ugyanis a sötétből zajokat lehetett hallani, de még ők maguk sem látták, hogy ki, vagy kik a titokzatos zaj szülői...

A legfelső kép a fejezet címlapjából van összeállítva, míg a második képen Yuta látható, amint megérkezik a kikötői strandra, és az alső képen pedig Mana van, aki épp a sellő húsából eszik. Véleményem szerint Yuta anime alakja hasonlítana InuYashára akkor, ha rövid lenne a haja, míg Mana egy az egyben Kikyou. Legalábbis nekem első benyomásra, amikor ránéztem a Manát ábrázoló képre egytől egyig Kikyou mangabéli alakja jutott az eszembe.

Egy érdekességet még hozzáfűznék :)

  • a Mana név jelentése:
    tulajdonképpen nem jelent semmit. De ha megnézzük a kanjikat, akkor az eper jeléből, és Nara városának nevéből tevődik össze, annak is csak az első feléből.

Ezt a fejezetet angolul is elolvashatod itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kyra.blog.hu/api/trackback/id/tr52663076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása