Gondolatok kavarognak bennem.
Leírnám mind, de nem merem.
Kuszaság az egész.
S azt se tudom, hol kezdjem.
Egyedül vagyok.
S ilyenkor elveszettnek érzem magam,
'hol senki nem lel egy csepp vígaszt,
mert egyedül vagyunk,
s egyedül sodródunk
itt, a gondolat-tengeren.
Teljes gőzzel előre,
s mi azt se tudjuk, merre,
visz az ár, s hagyjuk,
élvezzük, hogy ártatlanok vagyunk. - felelőtlen
csak szabadjára engedjük álmunk.
Ezek is, csak szavak,
gondolatok egymásutánja, nem több,
mint egy kirakós játék darabjai, előttünk,
s nekünk kell kiraknunk, csak egy a gond:
mind egyforma, s nem tudjuk, hogyan tegyük.

Emlékszem, az egyik nap ragyogott a nap, s én mosolyogtam;
Emlékszem, másnap esett az eső, s én sírtam;
Emlékszem, harmadnap a szél kiszárította szemem;
S ma már azt mondom, boldog vagyok.
Mi történt?
Semmi.
Csak évek teltek el.

Az internet "csodája"?! Nem tudom. Bizonyos szempontból az. Bizonyos szempontból minden az, ami. Bizonyos szempontból pedig semmi sem az, aminek kéne lennie.
Az embernek hány és hány éne, arca van? Hány oldalát képes megmutatni?
Mások vagyunk, nemcsak a többi embertől térünk el, hanem saját magunktól is. Képes vagyok önmagamat adni, a való életben*, de képes vagyok teljesen más lenni, mert van, ami mögé elbújhatok. S ezzel mindenki volt már így, vagy még mindig így van.
Itt mindenki más egy kicsit, mindenki más akar lenni, mindenki nagyobb és jobb akar lenni a másiknál, csak egyet felejtesz el: mindenki egyenlő, bárhol is legyen, a világ bármely pontján.

* való élet: nincs okom senki és semmi elől elbújni, mert mindenhol otthonosan mozoghatok, a barátaim, a családom elől minek meneküljek?! ők tudják, hogy milyen vagyok, én tudom, hogy milyen vagyok. Neked minek kéne bármit is tudni rólam? Hiszen itt, te is más vagy, s én is más vagyok... vagy nem?! de, igen... vagy... nem.?!...
 

nyár van. szünet. pihenés. meleg. szórakozás. amíg lehet, élvezem.
^^

A napokban nem volt időm blogolni, pont a fentebb említettek miatt, de ahogyan azt megígértem, új képeket kaptak a cserék. Lassan szeretném hirdetni az oldalt, mert egy évvel ezelőtt több ember fordult meg, mint most, és ezt sajnálom, ugyanakkor tudom, hogy az én hibám, amiért elhanyagoltam.
Amiről most pár szót szólnék az ezzel függ össze, vagyis inkább azzal, hogy milyen egy jó oldal?, az én szememmel. Előre szeretném leszögezni, hogy senkit nem akarok megbántani, csak építő jellegű kritikát adni, amit lehet, hogy csak hasznára fordítanak a szerkesztők.
Az első a megjelenés: legyen rendezett, tartalmas, szép.
Nem azt mondom, hogy minden oldal a legmenőbb designal rendelkezzen, hanem csak azt, hogy legyen igényes, kreatív. Én sem vagyok a legjobbak között. Kezdő vagyok ezen a téren. Próbálkoztam. Próbálkozok. Mindig tanulok valami jobbat, és szebbet. Még mindig van mit tanulnom. Sosem állok meg, te se tedd.
Nem szeretem, ha a színek elütnek egymástól. Főleg azt nem, ha az egész fejléctől. A háttér se legyen csicsás, bonyolult.
A második: az írás stílusa.
Egyenes utálom! azt, amikor valaki káromkodik. Azt meg végképp, hogy ezeket vissza kell olvasnom... Már elnézést, de te nem érzed cikinek, és nem érzed úgy, hogy mindent elmond magadról?! Mert én hányingert kapok.
Sajnos sok olyan chat van, amiben szintén megtalálhatók egyes kifejezések, amiket nem is tudom, hogy gondol az, aki leírja őket...
Megint más az, amikor valaki indulatos, és olyan, mint egy vulkán, ami épp kitörni készül, s ebben az állapotában ír valami ilyesmit, és megint más, aki ezt napi megszokásból írja. Úgy gondolom, hogy még akkor sem kéne képernyőre vetni egyes szavakat, ha az illetőnek nagyon rossz napja volt. Ezzel biztos, hogy nem csak én vagyok így.
Nem tudom, hogy neked mi a véleményed, de biztos vagyok abban, hogy te is szívesebben jársz egy olyan lapon, ami igényes, ami esztétikailag szép, amiben van egy kis plusz. Mert én igen.

ui.: egy kis újítást figyelhettek meg az oldal elrendezésében!