A napokban különös, és figyelemre méltó információ látott napvilágot, aminek hallatán mindenki felkapja a fejét, és megkérdezi, hogy: „Ez komoly?!” Mi pedig azt válaszoljuk, hogy: „Igen, az!” De mi is lenne ez az elképzelhetetlen esemény?

Minden szilveszterkor kezdődött…
Sango és Miroku miután megvették új házukat, gondolták meghívják a barátaikat is, és azokat, akik sok bosszúságot okoztak az elmúlt években. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy Sesshoumaru és Jaken is jelen volt. Az már a véletlenség műve, hogy ez a nagy találkozó pont az új évi nappal esett egybe.
Mindenféle finomsággal kínálták a házigazdák a vendégeket. Sesshoumarunak nem túl meglepő módon a sült hús ízlett a legjobban, de a bólét sem vetette meg, amiből viszont túlságosan sokat fogyasztott az este folyamán. Talán nem is volt baj, mert így nem torkollott az este verekedésbe, hiszen nem estek egymásnak a testvérek. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Másnap reggel 6-kor Jaken riadtan arra ébred, hogy nagy zaj szűrődik ki a konyhából. El nem tudta képzelni, hogy mi lehet ez a nagy csörömpölés, így gondolta, utána jár az ügynek. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból, kissé hosszú, halvány kék hálóingét maga után húzta a földön, és még az éjjeli sapkája is nagy volt rá, ugyanis minden lépésére a kis termetű koboldnak, belelógott az arcába, és ennek következtében mire kiért a konyhába vagy százszor hasra esett.
A konyha ajtaja résnyire nyitva volt, Jaken óvatosan kinyitotta, és szemét dörzsölte, mert azt hitte, álmodik. A látvány, ami elétárult, nem volt mindennapinak nevezhető. Sesshoumaru egy rózsaszín, virágos kötény volt. Egyik kezében egy tál, másikban egy kanál, amivel hevesen kavarja a tál tartalmát. Jaken még egyszer, most jóval erősebben megdörzsölte a szemeit, de ez sem segített, mert még mindig ugyanazt látta. Sesshoumaru határozott mozdulatokkal kavargatja a tál tartalmát, amibe folyamatosan még tesz ezt-azt. A konyha percről percre egyre katasztrofálisabban fest. Mindenhol ételmaradékok, és ételfoltok, koszos tányérok hegye, mosatlan edények és evőeszközök. A mosogató és a tűzhely állapotáról ne is beszéljünk… Jakennek kis idő elteltével felcsillan a szeme, és hatalmas boldogság tölti el a szívét, majd megjegyzi magában: „A nagyuram gondolt a születésnapomra!”
Sesshoumaru amikor elkészült, megkóstolta kotyvalékát, de mielőtt bármit is szólt volna, hátrafordult, mert észrevette a nem várt vendéget. „Mit keresel itt?” – „Jhaj, nagyuram, nem is tudod, mekkora öröm…” – „Mit motyogsz?” – „Csak azt akartam mondani…” – „Hogy kitakarítasz?! Nos, épp ezt akartam kérni!”
Jaken nem hitt a fülének, teljesen ledermedt, és döbbenve állt gazdájával szemben, aki eközben megfogta a löttyöt, és elvonult, hogy nyugodtan elfogyassza azt.
Jaken három napig takarított Sesshoumaru után. A negyedik napon ismételten felébredt kora reggeli órákban, hasonló zajok szűrődtek ki a konyhából ismét. Jakenben felmerült a kérdés, hogy Sesshoumaru talán megbetegedett?! „Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz, nagy uram?” – „A kedvencemet! Bólét! De most még finomabb!” – „De hát nem is volt itthon hozzávaló!” – „Szereztem!” – „Vásároltál?” – „Gyilkoltam!” – „Hogyan?” – „Friss húsból sokkal finomabb!” – mosolygott boldogan Sesshoumaru, Jaken meg egyenesen elájult a mondat hallatán.

A bejegyzés trackback címe:

https://kyra.blog.hu/api/trackback/id/tr452136001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása